Kezdetben volt a Balaton, s déli partján egy kis település, melyet Szemesnek hívtak. Az itt élő emberek dolgozni vágytak, s hogy gyermekeiket jó helyen tudják, varázsoltak nekik egy átmeneti otthont. Ezt el is nevezték óvodának.
Teltek az évek, s a siserehad egyre nagyobb létszámú lett. Ekkor az Úr (ki a település feje volt), úgy döntött kibővíti az óvodát. Épült egy korszerű, modern, tágas és barátságos óvoda.
"Nyitni, de - nyitni, de- nyitni kék!"- fütyülték az óvoda udvarán álló fák koronáin a madárkák. Így hát az új épület megnyitotta kapuját, és azon nyomban el is nevezték "Nyitnikék"-nek.
Bár jó körülmények közt éldegéltek ovisok és óvónénik egyaránt, egyre inkább feltűnt, hogy az Úr zsebei az építkezéssel kiürültek, és már sok mindenre nem futja a zsebben maradt garasokból.
Ekkor jött a mentő ötlet. Legyen egy alapítvány, mely egyengeti a Nyitnikék Óvoda útját. Óvónők és szülők egyaránt mélyen a zsebükbe nyúltak, s összedobták az induló tőkét. Bejegyezték a bíróságon az alapítványt, s innen már élt és mozgott a kis újszülött, kit ESZOA-nak kereszteltek (ESZOA=Az Egészséges Szemesi Óvodásokért Alapítvány).
Álmai, céljai voltak. S a szülei mindent megtettek, hogy szemük fénye cseperedjen, erősödjön, megvalósíthassa, amire vágyik. S ő tehetséges kis ovisként boldogan mondogatta Szabó Lőrinc versét:
"Kicsi vagyok én,
boldog leszek én,
én leszek a legjobb ember
a föld kerekén."
Jósága látványos volt. Az oviba járó gyerekek mosolyogva fogadták az alapítvány kisebb-nagyobb adományait: a játékokat, mesekazettákat, és az úszótanfolyamot is.
Itt tart most a mese, s hogy lesz folytatása abban biztosak vagyunk. Ha figyelemmel kíséred honlapunk változásait, akkor a jövőben te magad is meggyőződhetsz erről.